Díj, díj, díj: Liebster Blog


Január 25-én ismét hatalmas öröm ért! Zsanuária, azaz Anikó megajándékozott a „Liebster Blog” díjjal!

Akik követik a blogom, tudhatják tavaly több alkalommal megkaptam a Kreatív Blogger Díjat, ami mérhetetlen örömöt okozott és a kezdeti nehézségek után plusz energiát adott a folytatáshoz.

Most sincs ez másként. Mikor olvastam Zsanuária kommentjét az utolsó bejegyzésemnél, meg sem fordult a fejemben, hogy a meglepi ami a blogjában vár, egy elismerő "kitűntetés"!

Szerintem nincs is annál nagyobb megtiszteltetés, mint amikor egy másik blogger, aki tapasztalt, saját ízléssel rendelkezik, érdemesnek tartja a munkámat/blogomat e díjra.

A díj továbbadásának szabályai:

- Írj bejegyzést, amiben közzéteszed a díj emblémáját, és az útmutatásokat.
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől kaptad és hagyj nála egy hozzászólást, megjegyzést, hogy elfogadtad a díjat.
- Gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek te továbbadnád, linkeld be  és értesítsd őket a jelölésről.
- Tehetséges, kezdő blogokat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van már.

Végül megnevezek a szabályokkal ellentétben 6 személyt/blogot (annyi blogot imádok, hogy akár 50-et is fel tudnék itt sorolni), akinek rendszeresen és érdeklődve nézem, olvasom a blogját, szeretem a receptjeit és remélem, szívesen fogadja tőlem ezt a díjat:


Eat'aliano

Tagliatelle con zucchine e panna

 
Újévi fogadalmam szerint az év első felében lefogyok 5-8 kg-ot. Eleinte jól ment a dolog, de jöttek a nehézségek... Mozgás kipipálva, nem ügy! Napi 2-3 l víz kipipálva!

De az evés, no itt jönnek a gondok. Nem vagyok egy nassolós fajta, tehát ez sem ügy. Nem is a mennyiség okoz problémát, sokkal inkább a rendszeresség, az időpontok, aztán a tésztáról, kenyérről, burgonyáról való lemondás. Imádok enni, és mindent meg is eszem. Na, ezekről lemondani… Fájdalmas!

Utálok reggelizni, az éhség legkorábban délután 2-kor kerít hatalmába, tehát számomra ekkor indul a bűnözés és ez eltart este 10-ig, amikor már TILOS bármit is enni (tudom ez nem így van teljesen, lsd. UpDate, de én inkább „megpróbálok” teljesen lemondani a 6 utáni táplálkozásról).

Nos, az utóbbi időben igyekszem tartani magam a „napi 5x, keveset” típusú étkezéshez. Ennek fényében készült az alábbi recept, ugyan tésztával, de ebéd volt, a tészta pedig DURUM!!

Hozzávalók:
400 gr tagliatelle, 4 db bébi cukkini, 2 db kisebb sárgarépa, 4 gerezd fokhagyma,3 levél bazsalikom, csili, tejszín, parmezán, olíva olaj, só és bors, szerecsendió.

1.A zöldségeket megmostam. A sárgarépát meghámoztam, majd egy gyalu segítségével husszúkásra felszeltem őket. Felkarikázott fokhagymát, kimagozott csili paprikát felhevítettem kb. 4-5 evőkanál olíva olajjal. Ebben megpároltam a felvágott zöldségeket és a bazsalikom leveleket, sóztam, borsoztam.
2.Mikor megpárolódtak, felöntöttem annyi tejszínnel, hogy kicsit ellepje, jött hozzá 2 evőkanál reszelt parmezán, egy csipet szerecsendió, szükség szerint még só, bors. A tésztát al dentére főztem. Majd a szószra merve összemelegítettem. Frissen tálaltam. - Eat'aliano

Leveles túrós rudacskák

 
Pont egy héttel vagyunk a szülinapom után. Részben emiatt, részben az olasz vizsgámra való felkészülés miatt nem sokat időztem a konyhában mostanában, kivéve a reggeli kávéfőzést… Nos, a vizsgát tegnap letudtam. Sikeresen vettem, bár egyáltalán nem vagyok megelégedve a teljesítményemmel…

Ma reggel izgatottan ébredtem. Ronit vártam vendégségbe, s gondoltam meglepem egy kis nasival, amit vasárnap óta készülök megsütni. 

Történt ugyanis, hogy kedves barátaim, Zsuzsi és Laci a múlt hétvégén, életem legszebb-legnagyobb meglepetését okozták, mikor az ünneplésre már korábban lefoglalt szállodai szobánkat előre lufikkal fel dekorálták. Behűtött pezsgő várt, négy pohárral. Az ágyon csodás ajándékok, amelyek láttán leesett az állam, mintha olvasnának a gondolataimban: csodaszép, egymáshoz passzoló tányérok az ételeim fotózásához. És…és…egy szakácskönyv, egy régi, sárga lapú gyűjtemény! Ami azt jelenti, emlékeztek, hogy gyűjtöm az antik, illetve régi, bolti forgalomban már nem kapható szakácskönyveket (újabb döbbenet). "Ajándékom"1964-ben íródott és telis-teli van szuper receptekkel, egész pontosan 485-tel. Az első sokk után azonnal fellapoztam, máris szemet szúrt egy fotó, felcsaptam hát a könyvet a receptnél, s tudtam ez lesz az, amit elsőnek elkészítek belőle.

Így is lett, íme:

 
Hozzávalók:
¼ kg túró, ¼ kg liszt, ¼ kg margarin, 1 tojássárgája és egy kevés só.

1.A lisztből, áttört túróból, sóból, tojássárgájából és margarinból tésztát gyúrtam. Lisztezett gyúródeszkán téglalap formájúra sodortam és rudakra metéltem.
2.Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, megkentem tojásfehérjével, a rudakat megszórtam sóval, majd ízlés szerint hántolt napraforgómaggal, reszelt sajttal vagy köménnyel (én mindegyikből csináltam egy adagot). 170 fokra előmelegített sütőben, 10-15 perc alatt sült meg. - Eat'aliano

Piskótakuglóf alla Roni

 
Mostani receptem kivételesen nem egy féltve őrzött, réges-régi családi recept. Bár kétségtelenül azzá lép majd elő, az én és drága húgom gyermekei, s azok családja számára. Ugyanis olyan isteni, hogy biztosan gyakori desszert, reggeli lesz majd az asztalunkon.

E recept története igen rövid múltra tekint vissza. Történt ugyanis, kb. 1 hete, hogy Roni húgommal egy találkozás alkalmával receptet cseréltünk. Én megosztottam vele az általam ismert, illetve itt a blogban már korábban közzé tett isteni kenyerem receptjét. Cserébe Ő megosztotta velem ezt a szuper kuglófot. Mindehhez csak ennyit fűzött: „Mikor majd én is nagymama leszek, ez lesz a féltve őrzött „nagyi” receptem, amiért az unokáim oda lesznek!”

Nem hezitáltam hát, másnap azonnal elkészítettem. Az eredmény fantasztikus, állaga pont olyan, amire számítottam. A recept egyszerű, elkészítése a sütéssel együtt kb. fél óra.

De aztán… jött a felismerés… Túlságosan is egyszerű!  Így másnap időt nem kímélve, azonnal nekiláttam egy általam kigondolt verziónak. Először megfeleztem a tésztát, egyik felébe 1 evőkanál kakaóport kevertem. A formába először ezt a kakaós masszát öntöttem, erre jött a többi. Aztán ugyanezt az eljárást követve a két masszát márványosra kevertem, így sütöttem meg. De, a lehetőségeknek csak a fantáziánk szabhat határt. A tésztához adhatunk jó minőségű, felaprított csokoládét, aszalt gyümölcsöt, mazsolát, nutellát, s minden jót mi csak eszünkbe jut!

Hozzávalók:
4 tojás, 10dkg kristálycukor, 25 dkg liszt, 10dkg margarin, 4 evőkanál tejföl, 1 csomag sütőpor, 1 citrom reszelt héja

1.A négy tojás fehérjét kemény habbá vertem egy csipet sóval, a tojások sárgáját krémesre kevertem a cukorral. E két krémet óvatosan (hogy a fehérjét ne törjem össze) elegyítettem, jött hozzá a tejföl, és az olvasztott margarin.
2.Egy citrom reszelt héjával ízesítettem, majd beleszitáltam a sütőport és a lisztet, alaposan elkevertem. Kivajazott, lisztezett kuglófformába kanalaztam. 170 fokra előmelegített sütőben, 20-25 percig, tűpróbáig sütöttem. - Eat'aliano

Risotto alle Vongole



A mai receptem igazán közel áll a szívemhez... Bármilyen furcsa, számomra a karácsony hangulatát idézi… Az olasz karácsonyokét… Ez abból fakad, hogy nagy katolikus vallásúak lévén az olaszok az ünnepi böjt alatt, egészen advent kezdetétől 24-e éjfélig nem esznek húst. Elvileg… Itthon, mi akik a katolikus vallást gyakoroljuk nem igazán tartjuk be a hús fogyasztására, illetve NEM fogyasztására vonatkozó vallási "szankciókat", sőt igaz hívő létükre az olaszok sem (legalábbis ahol én laktam, nem volt jellemző)… Bár  igyekeznek tartani magukat, olyannyira, hogy az ezüstvasárnapot követően talán el is kezdik böjtöt, vagy végig sunnyognak, majd 24-én este büszkén és szívesen lemondanak a húsról a tengeri herkentyűk javára… :) 
Ezen az estén még sok-sok másik, általunk is jól ismert étel/fogás kerül az olasz családok ünnepi asztalára, mint például a panettone, a lazac tatár vagy az olíva olajon fokhagymával, chilivel párolt homár…

Ugyan sokan óckodnak a risotto készítésétől, én mégis arra buzdítok mindenkit, hogy próbálja meg, és a kezdeti nehézségek után zsebelje be az elismeréseket! Kétségtelen, hogy először is szükségünk van egy jó receptre, aztán a magunkba vetett hitünkre. 
Ki tudja, miért (...), bennem is él egyfajta félelem a risotto készítésével kapcsolatban, pedig van egy eredeti, házi, bejáratott, tehát megbízható receptem. Többször készítettem már, s szerencsére kudarc nélkül, és vitathatatlanul van némi rutinom a konyhában, azaz az olasz konyhában!!! 
Hála a Rivodutriban és főként a "cucina"-ban töltött időnek!!!! 
A recept 1 liter folyadékot, azaz húslevest és 300 gr rizst (lehetőleg risotto-nak valót) ír elő, ahogy írtam eddig még egyszer sem csalódtam. Mire a húslé teljesen elpárolog, pontosan addigra...tökéletesen megfő a rizs.

Hozzávalók:
500 gr kagyló, 1 kisebb hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 dl száraz fehér bor, 1 doboz polpa di pomodoro, 1 csokor petrezselyem , 300 gr rizs, 1 liter húsleves, 1 evőkanál vaj, olíva olaj, 1 chili paprika, só, bors.

1.Először a kagylót készítettem el. A kagylókat alaposan, kefével, hideg, folyó víz alatt megtisztítottam, megszabadítottam a „szakálluktól”. A hagymát nagyon apróra vágtam. Olíva olajon üvegesre pároltam, félidőben hozzáadtam a zúzott fokhagymát és a felkarikázott, kimagozott chilit. Ezután jött a kagyló, majd a fehérbor. Hagytam, hogy a borból szépen elpárologjon az alkohol.
2.Így pároltam kb. 3-4 percig, amíg a kagylók kinyílnak (dobjuk ki amelyik nem nyílt ki!). Ezután hozzáadtam a polpa di pomodoro-t, pároltam még, majd jött hozzá a felvágott petrezselyem. Sóztam, borsoztam (a sóval bánjunk csínján, mert a rizst húslevessel főzzük, ami általában már ízesített/valamelyest sós). Készre pároltam, végül lehúztam a tűzről.
2.A rizst egy másik, lehetőleg teflon bevonatú edényben, vagy egy nagyobb serpenyőben, annyi olíva olajon, hogy jól megszívja magát (figyelem ne essünk túlzásokba, mert végül a kész étel csapni való lesz…), alacsony hőfokon elkezdtem pirítani. Ezt körülbelül addig tettem amíg az összes rizsszem kifehéredett, néhány perc. Felöntöttem a húsleves felével, s így szorgos kevergetés, odafigyelés mellett elkezdtem főzni. Ahogy a húsleves elpárolgott, illetve a rizs megdagadt, decinként adagoltam hozzá a folyadék másik felét, no és fáradhatatlanul kevergettem, le ne égjen.
3.Mire az összes lé elpárolgott, a risotto elnyerte megfelelő állagát, a rizs megfőtt. Hozzáadtam az evőkanál vajat, hagytam, hogy átjárja rizst, az felszívja a vajat. Majd egy megfelelő méretű lábasba helyezve a rizst és a kagylós „szószt” összekevertem, így együtt, még egyszer összemelegítettem és jól elkevertem, hogy a rizs átvegye azt az ízletes, ínycsiklandó tengeri ízt! Ha szükséges, a legvégén még borssal, esetleg sóval ízesítsük. - Eat'aliano


Házi kenyér


Hosszú-hosszú ideje keresek már egy jó kis házi kenyér receptet. Korábban több fórumon és gasztroblogon találkoztam a most következő variációval. Utólag mondhatom, ennél egyszerűbb és jobb receptről nem is álmodhattam volna. Kívül ropogós, belül lukacsos. Aki hozzánk hasonlóan odavan a mediterrán típusú kenyerekért, cipókért a tésztába zúzhat 2 gerezd fokhagymát.


Hozzávalók:
Az összetevők kiméréséhez egy 2,5 dl-es mérőpohár! 3 pohár BL 80-as liszt, 1,5 pohár víz, ½ teáskanál szárított élesztő, 1,5 teáskanál só.

1.Még itt az elején fontos megjegyeznem, hogy készítés közben ne ijedjünk meg attól, mikor a hozzávalókat összedolgozva majd egy meglehetősen folyós-, ragacsos állagú, nokedli tésztához hasonlatos masszát kapunk!
2.Elsőként gondosan összekevertem a száraz hozzávalókat, majd hozzáöntöttem a vizet és egy spatulával (ezt helyettesíthetjük akár fakanállal is) jól összedolgoztam! Az így kapott masszát aztán egy konyharuhával letakarva, meleg helyen 12 órára magára hagytam.
3.12 óra múlva egy kovász-szerű massza lett belőle, amit lisztezett nyújtódeszkán néhányszor áthajtogattam, mindkét oldalát jól beliszteztem, így még fél órán át pihentettem.
4.A sütőt egy, a célnak megfelelő méretű jénai tállal EGYÜTT 250 fokra előmelegítettem! Mikor a sütő elérte a kívánt hőfokot, a jénait kivettem, majd a belsejét (fedelét is!) bespricceltem vízzel, ezután belehelyeztem a megkelt tésztát, fedelével lezártam. 
 5.A sütő hőfokát 220 fokra visszavéve, először lefedve (!) 30 percig, majd a fedelét levéve (!) még kb. 20 percig sütöttem. - Eat'aliano