Tudom, tudom... Ez egy megkésett poszt, de mellette szóljon, hogy itt-ott még ma is hulldogált a hó, emiatt kérlek nézzétek el nekem, hogy még mindig telet idéző bejegyzéssel untatlak Titeket... Sorry :)
Míg a hazai adventi vásárok első számú kedvencei a Töki Pompos és az elmaradhatatlan forralt bor, addig szomszédos országainkban előkelő helyet foglal el a sorban a sült gesztenye is. Itthon korábban a gyér minőség miatt messziről elkerültem a gesztenyés standokat. Azonban egy római-, vagy a bécsi vásárban járva első dolgom volt lerohanni a Marroni-t kínáló bodegát.
Míg a hazai adventi vásárok első számú kedvencei a Töki Pompos és az elmaradhatatlan forralt bor, addig szomszédos országainkban előkelő helyet foglal el a sorban a sült gesztenye is. Itthon korábban a gyér minőség miatt messziről elkerültem a gesztenyés standokat. Azonban egy római-, vagy a bécsi vásárban járva első dolgom volt lerohanni a Marroni-t kínáló bodegát.
Ez azért mára megváltozott, hisz a hazai „gesztenyések” is váltottak a jó minőségű Marroni-ra, ezzel balanszban persze az árak is megtriplázódtak, ha jól emlékszem idén a Vörösmarty téren kb. 8-10 db-ért úgy ezer forintot számoltak fel, ami lássuk be egy átlag magyar pénztárcájának nem éppen baráti (ha nem szeretném ennyire, az árából én is inkább két bögre forralbor mellett voksolnék:)), de nézzük a jó oldalát, nem kellett sorba állni a didergő hidegben.
Ezt az adagot még Bécsből hoztam, s eddig a kamra alján lapult várva, hogy eldöntsem mi is legyen a sorsa. E tekintetben ugyanis bizonytalan voltam. Nem akartam, hogy méltatlanul végezze.
Először arra gondoltam, hogy gesztenyével töltött pulykasült lesz belőle, a karácsony elteltével aztán kedvenc Olaszországban tanult gesztenyekrémlevesemet szándékoztam reprodukálni, s miután ez is elmaradt inkább valami egyszerű édességben gondolkodtam… Aztán ahogy lenni szokott, maradt a legpuritánabb megoldás.
Így történt hát, hogy már a tavaszt várva, végül megtartottuk az utolsó sült gesztenye majszolós, összebújós, téli esténket...
Először arra gondoltam, hogy gesztenyével töltött pulykasült lesz belőle, a karácsony elteltével aztán kedvenc Olaszországban tanult gesztenyekrémlevesemet szándékoztam reprodukálni, s miután ez is elmaradt inkább valami egyszerű édességben gondolkodtam… Aztán ahogy lenni szokott, maradt a legpuritánabb megoldás.
Így történt hát, hogy már a tavaszt várva, végül megtartottuk az utolsó sült gesztenye majszolós, összebújós, téli esténket...
1.A gesztenyéket x-ben bevágtam, majd 2-3 órára beáztattam. Lecsepegtettem. 200 fokra előmelegített sütőben, egy tepsibe helyezve kb.15-20 perc alatt megsütöttem. - Eat'aliano
Nekem sincs még tavaszi hangulatom!
VálaszTörlésÉn egy nagy lábasban szoktam sütni, amibe anno anyukám odaégette a szilvalekvárt és másra már nem használható.
Tapasztaltam én is a rossz minőségű gesztenyét, de van itthon termő finom is.
Sőt az évjárattól is függ, hogy milyen lesz.
A sok eső nem tesz neki jót!
Általában hazait használok, de aminek a minőségével nem vagyok megelégedve azt nem.
Japánban tapasztaltam, hogy még az olasznál is van nagyobb gesztenye. Pinpong lapda nagyságú gesztenyéket ettem.:)
Én is gesztenye párti vagyok, de most kérlek kattints az alábbi linkre: http://usubufood.blogspot.com/2011/02/dij-citromhabtol.html
VálaszTörlésHolnap megcsinálom. :)
VálaszTörlés